most a laptopomrol potyogtetek.. es keso este van... es enyhen egyedul allonak erzem magam. sajat szobamban.. egyedul.. mikozben mindenki mas bulizik... lehet az ezelotti post-ot enyhen kissebb nagyobb hibakkal irtam.. meg nem vagyok hhozza szokva a billentyukhoz..
de meg mindig szeretem a hangjat. es meg mindig nosztalgigus nekem..
a rossz hir az, hogy mutkor.. tegnap/ tegnapelott meg mindig almodtam vele. akinek a nevet nem irom ejtemki mar soha tobbet. meg mindig bennem valahol mejen bennem el..
vajon sosem szabadulok mar?
kulomeben van egy sanda gyanum hogy karacsonykor igen-t fogok mondani. lehet nem leszek boldog. de lehet igen. vagy lehet csak egy sima mindennapi eletem lessz..
pedig mindig is egy muvesz lelek mellet kepzeltem el az eletem. vagy legalabbis egy olyan mellet aki ert.. tud valamit a muveszetrol. vagy legalabb a munkamrol. vagy rollam...
szomoru.
3 megjegyzés:
Ne mondj igent. Az életed - mindenki élete - megismételhetetlen. És ahogy írtad: rövid.
rovid. ezert mindnet ki kell probalni. hat ezzt is. max megtapasztalom a vallast is...
Ez is egy opció:) Egyébként lehet, hogy bejön, az sincs kizárva, hogy két művész "egy csárdában" kicsit sok. (Filozopterben ezt már megtapasztaltam. De így is lehet élni.)
Megjegyzés küldése