meg mindig ugy gondolom nincs szuksegem pasira ahogy hogy jo legyen nekem barmelyk teren: muveszet, munka vagy maganelet.
viszont
szuksegem van ahogy hogy szerelmes legyek. csakhogy en szinte mindig szerelmes vagyok.
szerelmes vagyok a nyari reggelekbe
a nyar esti szellokbe
a felhokbe
a hoba
a napra mikor besut a szobamba
a szinekbe amiket megalmodok(es merje meg azt mondani valaki hogy csak az agyilag nemkomlett emberek almodnak szinesen!)
szerelmes vagyok az oszbe
egy-egy dallba
a tancba
a sok erdekes dolgokba miket erekjenek nyilvanitok
szerelmes vagyok a szerelembe...
andit konyebb boldogga tenni mint ahogy azt sokan gondoljak.
(es ezt a temat illenemar hanyagolnom mert tultargyalom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése