az utolso fel oram azzal telt hogy apam lehordta mindennek a munkam. nem mert rossz ember, csak nagyon eros kritikus.
azt mondta rosszul dolgozom mint fotos, es hogy nem jo semmire sem amit csinaltam. es nem tanultam semmit. es hulyeseg amit beszelek mert nincs idom minden fotora kulon exponalasi idot valtoztatni, ezert automatan kene dolgoznom.
a lenyeg az, hogy amin dolgoztam, pontosabban rendbe hoztam tobb szaz fotot amit a szinhazban csinaltam a gyerekeknek, az mind rossz. szerinte. es hasznalhatatlan.
mas gyerek szerintem mar reg ongyilkos lettvolna! siras is elkapott. persze nem mutattam neki. eloszor csak veszekedtunk es tartottam a magamet. vegulis en mesteriztem fotobol. nem o.
de ugy nez ki megis jobban tudja.
lehet ezert utasitjak vissza a munkaimat is. mert az atlag ember azt latja amit apam.
ez most nagyon lehangolo volt..
es akkor en hogy bizzak abban amit csinalok? miert lenne jo velemenyem arrol amirol mindig csak rosszat hallok? sajat apamtol
1 megjegyzés:
Az átlagembernek a lagzifotós dolgozik.
Ha művész vagy, a mérce benned lakozik. Nem apádban, nem a kurátorokban és nem a szerkesztőkben.
Ez ilyen egyszerű.
Megjegyzés küldése