(romantice filmet neztem, es hetvege van...)

osz van..
az osz, az olyan szemelyes. az osz, az rosszabb mint a tavasz. valaminek a vege, es ugyanakkor valaminek a kezdete.

az illatok. osszel az illatok olyan kedvesek, olyan csabitoak.
a fenyek. a fenyek olyan puhak. simogatoak.

az osz mindig szomorusaggal es ugyanakkor boldogsaggal tolt el. pont olyan mint amikor egyetemista koromban orultem a sulinak mert vegre felmehettem kolozsvarra, ugyanakkor rossz erzes volt itt hagyni ujjbol szatmart.

naponta olyan erzesem van hogy mar csak napok kerdese es kell felmenni kolozsvarra. ujjabb ceco kezdodik. persze az egeszet bulikkal kezdjuk.

ja emlekszem mar. emlekszem miert erzem azt hogy osszel szerelmes vagyok talan jobban is mint tavasszal. emlekszem az osszi szellore. az oszi estekre. a keso oszi ejszakakra. a beszelgetesekre. reakciokra. emberekre. a boldogsagra.

tavaj ugyanezt jatszottam el. mar nem emlekszem hogy ide mit irtam, de az erzesekre hatarozottam emlekszem. kod volt.

es valamiert, a placebo-t mindig osszel hallom/ hallgatom. radioban vagy othon. olyan nosztalgias. es kicsit olyan erzes hogy megallt az ido.

igen. eleg gyakran nezek hatra. tudom. nem kellene.